Bizonyíték a bajai csalásra: pénzt és tűzifát ígértek - VIDEÓ!

Bizonyíték a bajai csalásra: pénzt és tűzifát ígértek - VIDEÓ!

Egyértelmű bizonyíték került elő arról, hogy szavazatvásárlás történt a bajai időközi választáson. Egy videofelvételen egy közvetítő 200 ezer forintot ad át néhány helyi férfinak, és további pénzt, illetve tűzifát ígér nekik, ha ők és a családjuk is elmegy szavazni.

A hvg.hu pénteken tette közzé azt a videót, amelyen az látható, hogy egy közvetítő 200 ezer forintot ad át néhány helyi férfinak, és további pénzt, illetve tűzifát ígér nekik, ha ők és a családjuk is elmegy szavazni. A vélhetően mobiltelefonnal készült felvételen három férfi ül körbe egy asztalt, egy negyedik távolabb áll, ő készíti a felvételt. Hozzájuk érkezik G. R., aki meg sem várja, hogy hellyel kínálják, már a lényegre is tér: „Azért jöttem hozzátok, mert holnap megint szavazás, és szeretném, ha jönnétek!” Az asztalnál ülő többi személy méltatlankodását fejezi ki, amiért nem kapták meg, amit korábban ígértek nekik.

„Most nem lesztek átbaszva, mert én lettem megbízva a dologgal” – igyekszik megnyugtatni a férfiakat G. R. már a beszélgetés elején. A felvételből az is kiderül, hogy a jelenlévők Teket Melindára voksoltak volna: "Megmondom neked őszintén, mi szívünk szerint a Melindára raknánk a voksunkat", ám G.R. erre úgy reagál: „hogyha Melindára fogtok szavazni, abból nektek hasznotok nem lesz, mert ő biztos nem tudja a villanyotokat, a vizeteket (elintézni)” - ezzel visszautalva a pár perccel korábban elhangzó: "ha Róbert (Zsigó Róbert) marad továbbra is ugyanúgy a polgármesterünk, úgy, ahogy elintéztünk eddig nektek dolgokat, hogy a villany nem lett kikapcsolva, a víz, ilyesmi, ugyanúgy megint fog nektek benne segíteni”.

Ma lép életbe a szégyenletes törvény

A mai napon a magyar állam végérvényesen kiírja magát a demokratikus társadalmak sorából. 2013. október 15-ével ugyanis életbe lép a szabálysértési törvény módosítása, amely immár alaptörvényi felhatalmazással bünteti a szegénység egyik legszélsőségesebb megnyilvánulását, a hajléktalanságot. A ma életbe lépő törvény egy korábbi, a mostanival tartalmilag lényegében megegyező változatát az Alkotmánybíróság megsemmisítette. Ezen kívül éles kritikával illette a szabályozást a magyar és nemzetközi szociális szakma, elítélte az ENSZ és az Európai Unió számos képviselője, valamint egyházi szervezetek és nem utolsó sorban magyar választópolgárok ezrei is. Mindennek ellenére a Fidesz-KDNP frakció 240 képviselője igent mondott az embertelen szabályozásra.

Az új törvény értelmében az, aki kimeríti az „életvitelszerűen megvalósuló közterületi tartózkodás” definícióját, és ezzel rendőri felszólításra sem hagy fel, szabálysértést követ el, amiért közérdekű munka büntetést szabhatnak ki. Ha ezt nem végzi el (például rossz egészségi állapota miatt vagy azért, mert nincs olyan lakcíme, ahol biztosan megkapná a bírósági határozatot), akkor pénzbírságot szabhatnak ki rá. Ha ezt az akár 50.000 forintos összeget nem tudja kifizetni (miből is tudná?), akkor börtönbe kerülhet. Ha pedig valakit fél éven belül harmadszor kap rajta a rendőr, hogy az utcán él, elzárással is büntethetik.

A törvény jelen változatának szerzője – Pintér Sándor belügyminiszter – azzal próbálta elvenni a kritikák élét, hogy formailag „csak” meghatározott indoklással és bizonyos területeken engedi tiltani az utcai hajléktalanságot. A lehetséges indoklások köre azonban nagyon széles („a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme”), a tiltott területek köre pedig még ennél is tágabb: minden világörökségi terület (tehát például Budapest és Pécs szinte teljes belvárosa) automatikusan ilyen területnek minősül, amit az önkormányzatok tovább bővíthetnek. Budapesten csak a fővárosi önkormányzat alkothat ilyen tiltó rendeletet, de a kerületek által megjelölt zónákat a rendeletalkotáskor köteles figyelembe venni.

Az utcán alvás büntetésén kívül a törvény elzárással büntethető szabálysértési tényállássá nyilvánította az engedély nélküli építmények építését közterületen. Ennek célja egyértelműen az, hogy megteremtse az alapját a saját építésű kunyhóban élő emberek hatósági üldözésének. Ezzel a törvénnyel az a több ezer ember válik törvénysértővé, aki az állami lakáspolitika szinte teljes hiánya mellett saját erőből, külső segítség nélkül teremti meg nagyon szerény, de számára annál fontosabb otthonát és méltóságát.A törvény – noha jogilag végtelenül kidolgozott – különösen kegyetlen, hiszen egyértelműen azt nyilvánítja szabálysértésnek, ha valakinek nincsen hol laknia, vagyis a mások által otthon végzett dolgokat ő az utcán kénytelen megtenni. Tehát a jogszabályt nem azt bünteti, ha valaki randalírozik vagy másokat akadályoz, hanem kifejezetten azt, hogy valaki az utcán kénytelen élni, vagyis hajléktalan. Ezzel a törvény egy olyan állapotot büntet, ami nem rendészeti kérdés, hanem rendszerszintű gazdasági és politikai folyamatok következménye, és amely önmagában is súlyos jogfosztottságot jelent. Azonban a törvény nemcsak a hajléktalan emberek életét sodorja veszélybe azzal, hogy száműzi őket a látható, központi területekről – ahol a segítség is könnyebben éri el őket –, hanem a magyar demokráciát is súlyosan károsítja: úgy rekeszt ki felnőtt állampolgárokat a politikai közösségből, hogy ők semmilyen, a társadalomra veszélyes tettek nem követtek el. Ez pedig egy demokráciában elfogadhatatlan.

 89 előtt csak az nem dolgozott, aki nem akart - legfeljebb nem olyan munkakörben, amit szeretett volna. Sőt, hajléktalan is csak az volt, aki semmilyen normát nem volt hajlandó betartani, ugyanis mindenkinek lehetősége volt olyan állást vállalni, ahol munkásszállón tudott lakni. 

Amint az első olyan munkanélküliek megjelentek, akik akaratuk ellenére nem találtak állást, azonnal kivezették a KMK-t, 89-ben már nem létezett.

szabálysértési törvény életvitelszerű lakhatás közterületen